Tűzoltó készülékek meghatározása

A tűzoltó készülék egy olyan, tűzoltó anyagot tartalmazó készülék, amelyből a tűzoltó anyagot a belső nyomás hatására irányíthatóan a tűzre lehet lövellni.

Az 54/2014. BM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat 204.§ szerint tűzoltó készüléket kell készenlétben tartani az alábbiaknál:

• az önálló rendeltetési egységekben legalább szintenként,
• ahol e rendelet előírja és
•  jogszabályban meghatározott esetekben.

A legfontosabb tudnivalók

A létesítmények tűzvédelmi megbízottja felelős azért, hogy a létesítmény területén a megfelelő számú és típusú kézi tűzoltókészülék kerüljön elhelyezésre.

A tűzvédelemhez kapcsolódó két legalapvetőbb jogszabály a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény, valamint az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet (OTSZ), melyek rendelkeznek tűzoltó készülék terén is.

A tűzvédelemhez alapvetően hozzá tartozik a megelőző tűzvédelem fogalma, mely többek között magába foglalja a tüzek keletkezésének megelőzését, tovább terjedésének megakadályozását, az ezekre vonatkozó hatósági előírások rendszerét.

A technológiák folyamatos fejlődése révén a tűzvédelemben is számos hatékony technikai megoldás van jelen, ilyen például a sprinkler rendszer és a különféle tűzjelző berendezések, a legismertebbek azonban a különböző tűzoltó készülék fajták, ezen belül is a klasszikus porral oltók. Ezen kívül a szén-dioxiddal oltó és a habbal oltó készülékeket lehet megtalálni számos létesítményben.

A régi időkben legkedveltebb tűzoltó készülék a halonnal oltó volt, melyet főképp elektronikai cikkeket előállító üzemekben, számítógép központokban, illetve vezérlőtermekben alkalmaztak. Súlyos ózonréteg károsító hatásuk miatt ezeket azonban 2004-ben betiltották, napjainkban már csak repülőgépek tűzvédelmére használják.

A kézi tűzoltó készülék kiválasztásának fő szempontjai:

A hatályos előírások nagy szabadságot biztosítanak a szakmai mérlegeléshez a készülék típus kiválasztásában, s egyúttal a megnövekedett készülék választék is lehetővé teszi a leginkább megfelelő készülék kiválasztását.

Amit mérlegelni kell:

• Jogszabály, nemzeti szabvány előírásai.
• Milyen tűzosztályú (A, B, C, D) anyag oltására lehet számítani a védendő területen.
• Milyen körülmények között kell használni a készüléket (pl. szabadtéren, villamos feszültség alatti környezetben, stb.).
• A készülék oltóképessége, azaz mekkora vizsgálatitűz oltására alkalmas.
• Az oltási hatékonyság és a tömeg viszonya. (Oltási terület és a készülék tömegének viszonya.)
• A védendő tér tűzterhelése.
• A felügyelet jellege a védendő térnél.
• A készülék súlya.
• A járulékos károkozás minimalizálása.
• A készülék minősége, megbízhatósága.
• Az ellenőrzési, javítási feltételek.
• A beszerzési, ellenőrzési, javítási költségek.
• Egységesítési igények.

Korlátozott a tűzoltó készülék kiválasztás lehetősége akkor, ha jogszabály, nemzeti szabvány vagy a tűzvédelmi hatóság konkrétan előírja az alkalmazandó készülék típusát, nagyságát vagy oltási teljesítményét. A korábbi időszakban általában konkrét készülék fajtát írtak elő az újabb szabályozásokban általában már az oltási teljesítményt határozták meg.

A különböző típusú tüzek oltására különböző típusú tűzoltó készülékek alkalmasak.

Az éghető anyagok tulajdonságai alapján az egyes tűzosztályok az alábbiak:

• A tűzosztály: Szilárd szerves anyagok tüze
• B tűzosztály: Folyékony vagy cseppfolyós szilárd anyagok tüze
• C tűzosztály: Éghető gázok tüze
• D tűzosztály: Fémek tüze
• F tűzosztály: Olajok és zsírok tüzei

A tűzoltó készülék típusok:

• Porral oltó készülék: A legelterjedtebb kiszerelés a 6 kg-os készülék. Felhasználását tekintve A, B és C osztályú tüzek oltására alkalmas.
• Szén-dioxiddal oltó készülék: A legelterjedtebb kiszerelés a 2 kg-os készülék. Felhasználását tekintve általában B tűzosztály tüzei, illetve elektromos tüzek oltására alkalmas, hisz nem okoz károkat a berendezésben, a porral oltó ezzel szemben teljesen működésképtelenné teszi az adott berendezést.
• Habbal oltó készülék: Többnyire a 6 literes kiszerelés az elterjedt.  Általában A és B osztályú tüzek oltására alkalmas, viszont létezik olyan oltóteljesítményű készülék, mely használható az F osztályú tüzek oltására is.

Tűzoltó készülék megjelölése

Tűzvédelmi jelekkel kell megjelölni az elhelyezett tűzoltó készülékeket, melyre két szabvány is rendelkezésre áll, ezek közül bármelyiket alkalmazhatjuk. Ezeket megtaláljuk az ISO 7010-es szabványban, valamint a 2/1998. (I. 16.) MüM rendelet a munkahelyen alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről, mely megegyezik a TANÁCS 92/58/EGK IRÁNYELVÉ-vel. A legfontosabb, hogy a műszaki követelményeknek megfelelőt, mely lehet szabvány vagy TVMI például.

Tűzoltó készülék elhelyezése

A tűzoltó készülékek szabályos elhelyezéséről az Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) rendelkezik, melynek 149. §-a szerint:

A tűzvédelmi eszközök helyét jelző biztonsági jeleket az eszköz, felszerelés felett legalább 1,8 méteres magasságban, legfeljebb 2,5 méter magasságban kell elhelyezni úgy, hogy azok könnyen felismerhetők legyenek, a 13. melléklet 1. ábrája alapján.

A tűzoltó készülékeket tehát a jogszabályban előírt helyre és módon kell felerősíteni. Fontos, hogy az elhelyezésnél figyeljünk arra, hogy a készülék jól látható helyen legyen vagy amennyiben ez nem lehetséges, a hozzá tartozó piktogram legyen szem előtt.

Tűzoltó készülékek időszakos felülvizsgálata

28/2011 (IX. 6.) BM rendelet 33. § A tűzoltó-vízforrások üzemképességéről, megközelíthetőségéről, fagy elleni védelméről, az előírt rendszeres ellenőrzések, karbantartások, javítások és nyomáspróbák (e fejezet vonatkozásában a továbbiakban együtt felülvizsgálat) elvégzéséről az oltóvíz hálózat üzemben tartásáért felelős szervezet gondoskodik. Ha a tűzoltó-technikai eszköz, felszerelés, készülék előírt időszakos ellenőrzését, javítását, karbantartását nem hajtották végre, akkor az nem tekinthető üzemképesnek.
 

Tűzoltó készülék karbantartása

12. § Tűzoltó készülék karbantartást az arra vonatkozó, érvényes tűzvédelmi szakvizsga bizonyítvánnyal rendelkező karbantartó személy végezhet.

A tűzoltó készülékeket időről-időre felülvizsgálat alá kell vetni, karbantartásuk több lépcsőben valósul meg. Évente szükséges egy ún. alapkarbantartás (hitelesítés), mely során a megfelelő szakvizsgával rendelkező személy szemrevételezéssel átvizsgálja a készüléket, az alábbi szempontokból:

• megvizsgálja, nincs-e a készüléken korrózió, repedés;
• ellenőrzi, megfelelő tartományban van-e a készülék nyomása;
• ellenőrzi, megvan-e a készüléken a plomba, csapszeg;
• ellenőrzi a készülék gyártási évét és hogy milyen jellegű karbantartás esedékes;
• megtisztítja a készüléket a portól, kosztól;
• átforgatja a készüléket annak érdekében, hogy ne tapadjon le a benne lévő por.

A következő lépcsőfok az ún. középkarbantartás, mely a tűzoltó készülék 5 és 15 éves korában esedékes. Ekkor már a készülék karbantartó műhelybe kerül elszállításra, ahol az alapkarbantartás lépésein túl:

• szétszerelik a készüléket és minden darabját megtisztítják;
• kiöntik port a készülékből, tükrözéssel átvizsgálják a palack belsejét, majd visszatöltik;
• összeszerelés után újra nyomás alá helyezik a készüléket;
• megtisztítják a készüléket.

Fontos, hogy a középkarbantartás után a készüléket csak 24-48 óra múlva lehet visszaszállítani a helyére.

Az éves karbantartáson, illetve a készülék 5 és 15 éves korában történő középkarbantartáson túl a tűzoltó készüléket 10 éves korában szintén karbantartó műhelybe kell szállítani, és az ún. teljes körű karbantartást elvégezni. A középkarbantartás lépésein túl, itt már a palackon és minden nyomás alatt lévő alkatrészén nyomáspróbát kell lefuttatni.

Hiába azonban a rendszeres és megfelelő karbantartás, a jogszabály szerint a szén-dioxiddal oltó és a hajtóanyagpalack kivételével a tűzoltó készülékek és alkatrészek élettartama nem haladhatja meg a 20 évet, azt elérve tehát selejtezni kell őket.

A szén-dioxiddal oltó készüléket évente ellenőrizni kell, hogy a súlya megfelelő-e, azonban nem szükséges 5 éves karbantartás. Az éves vizsgálaton kívül 10 évente kell teljes körű karbantartást végezni és nyomáspróbát végezni a készüléken. Ezek a berendezések nem feltétlenül avulnak el 20 éves korukra.